Jó gyakorlat

A biztonságos élelmiszer: egészség!

 
 

A „Háztájit az asztalra” konferencián számos érdekes előadást hallgathattunk meg az élelmiszereknek az egészségre gyakorolt hatásairól. Ezek közül az alábbiakban Csibor Géza (Veritas Egyesület) gondolatébresztő prezentációjának kivonatos változatát közöljük.

 
 

Az élelmiszer-biztonság kérdése világszerte az érdeklődés előterébe került és az Európai Unióban is prioritást élvez. Jogos elvárás, hogy az elfogyasztott élelmiszer ne károsítsa, hanem támogassa egészségünket. A lakosság jelentős részét aggasztják az élelmiszerekben esetlegesen található kórokozók és vegyi anyagok, beleértve a növényvédőszer-, állatgyógyszer maradékokat, adalékanyagokat, az elszennyeződött környezetből bekerülő káros anyagokat. Mások az új technológiák eredményeitől tartanak, és különös aggodalommal követik a genetikailag módosított élelmiszerek piacra kerülését. (Nebih.hu)

Az Egyesült Államokban, a GénMódosított növények 1996-ban jelentek meg az élelmiszerláncban. Ott ezek a termékek mindmáig jelölés nélkül kerülnek forgalomba, s az engedélyezés alapját a mai napig a lényegi azonosság elve képezi. Alig ismertek független kutatók által végzett vizsgálatok eredményei. Az emberekkel végzett tudományos kísérletek szinte teljesen hiányoznak a tudományos irodalomból. Ennek ellenére egyre több génmódosított összetevőt engednek be a táplálék- és takarmányláncba. Nő azoknak a tudományos közleményeknek a száma is, amelyek a GM növények egészségkárosító mellékhatásaira mutatnak rá. A jelenleg forgalomban lévő – és így a táplálékláncban is megjelenő – GM növényekről elmondható, hogy ezek túl korán, megfelelő biztonsági vizsgálatok hiányában kerülnek fogyasztásra, hosszútávú hatásaik teljesen ismeretlenek, így veszélyeztethetik a jövő nemzedékek egészségét. Éppen ezért bevizgálásukhoz elengedhetetlen lenne szigorú és általánosan elfogadott tesztelési módszereket kidolgozni. (Bardócz Zsuzsa – Pusztai Árpád: GM növények táplálkozástudományi látószögből)

A nyugat-európai országokban az 1980-as évek végétől indult el az a folyamat, amelynek során megnőtt a fogyasztói kereslet az egyes régiókra jellemző, több generációs, hagyományos módon előállított élelmiszer-ipari termékek iránt. Ezt a tendenciát felismerve elsőként Franciaországban hozták létre a magas hozzáadott értéket képviselő, különleges élelmiszerek leltárát. A francia gyűjtőmunka sikere nyomán az Európai Bizottság Mezőgazdasági Főigazgatósága 1992-ben azzal bízta meg a projektgazdát, hogy az Euroterroirs (Európa Vidékei) nevet viselő, az Európai Unió egészére kiterjedő, átfogó programot szakmailag irányítsa. Az európai gyűjtemény az EU 129 régiójának 4000 termékét foglalja magában. A magyar mezőgazdasági és élelmiszer-ipari kultúra több évszázadra visszatekintő hírnevének köszönhetően, a program közép-kelet-európai kiterjesztésébe elsőként hazánk kapcsolódhatott be.

A környezetvédelem a mindennapi élet témájává vált, megerősödött a környezeti szemlélet, elterjedt a fenntarthatóság, a fenntartható fejlődés fogalma. Az új szemlélet, ez az új kulturális attitűd természetesen a gasztronómiára is hatott; ennek egyik legismertebb megnyilvánulása az 1989-ben Olaszországban elindult „slow food” (http://slowfood.com) mozgalom, illetve szervezet, mely hangsúlyozza az étkezés és a környezetvédelem közti kapcsolatot, ösztönzi egyebek mellett a helyi élelmiszerek fogyasztását is.

2005-ben egy kanadai pár kezdeményezte a „100 mile diet” és mozgalommá nőtte ki magát. Elhatározták, hogy egy éven keresztül kizárólag 100 mérföldes körzeten belülről származó élelmiszereket fogyasztanak. A komplexitás jegyében az ötletgazdák 12 érvet sorolnak fel a helyi élelmiszerek fogyasztása mellett:

1. frisset eszel,

2. tudod, hogy mit eszel,

3. találkozol a szomszédjaiddal,

4. megérzed az évszakok változásait,

5. új ízeket próbálsz ki,

6. megismered a környéked,

7. kíméled a környezetet,

8. segíted a kistermelőket,

9. támogatod a helyi gazdaságot,

10. egészségesebb leszel,

11. emlékeket szerzel,

12. élvezetesebbé válnak az utazásaid.

Az Európai Unió FP7-es (FP7/2007-2013) keretprogramja finanszírozásában 2010. tavaszán zárult le a FAAN – Facilitating Alternative Agro Food Networks kutatás, amelyben civil szervezetek és egyetemi szakemberek közösen dolgoztak azért, hogy felmérjék, milyen ún. „alternatív, másként helyi élelmiszer-rendszerek” működnek sikeresen Európában. A kutatásban öt uniós tagállam, Ausztria, Franciaország, Lengyelország, Magyarország és Nagy-Britannia egy-egy civil szervezete és egy-egy akadémiai intézete vett részt. A kutatás eredményei alapján elmondható, hogy a különböző európai kezdeményezéseket más-más motivációk mozgatják. Vannak, akik egyszerűen csak el akarják adni a termékeiket a lehető legközelebbi piacon, míg mások az alternatív élelmiszer-rendszereket olyan innovatív élelmiszertermelési és forgalmazási kezdeményezésekként definiálták, amelyek a termelők, a fogyasztók, a helyi közösségek és a természeti környezet érdekeit, illetve értékeit egyaránt megőrzik és fejlesztik. Társadalmi, környezeti, gazdasági fenntarthatóságra törekednek.

A helyi termék vásárlása előnyösen hat a lokális gazdaságra. A helyben elköltött 100 Ft a helyi gazdaság szereplői számára 200 Ft bevételt jelent. A helyben termesztett zöldség, gyümölcs frissebb. A nagyáruházakban található zöldségeket, gyümölcsöket éretlenül szedték le, esetenként hetekig, hónapokig szállították, addig a helyi zöldségek a piacon az eladást megelőző 24 órában kerültek betakarításra. Ez a beltartalmára is hatással van.

3. A helyi élelmiszernek jobb az íze.

A helyi termékek fogyasztása kevésbé szennyezi a környezetet. Annak köszönhetően, hogy a helyi termék lényegesen kevesebbet utazik (általában max. 60 km-t), a fogyasztásuk jelentősen csökkenti a környezet terhelését. Sajnos nagyon import biotermék szállítása során bekövetkező környezetszennyezés gyakran nagyobb mérvű, mint az az előny, amit az ökológiai termesztés során a gazda megtakarít.

A helyi élelmiszer segít minket az évszakokkal harmóniában élni. Az évszakoknak megfelelő zöldségek és gyümölcsök fogyasztása hozzásegít minket ahhoz, hogy átélve ezt a harmóniát akkor fogyasszuk a ezeket, amikor a legjobb ízűek, legnagyobb mennyiségben kaphatóak és a legolcsóbbak. A helyi élelmiszerek kevesebb vegyszermaradványt tartalmaznak. Azzal, hogy kevesebbet kell az élelmiszereket szállítani, nincs szükség jelentős tartósításra. A helyi termékkel kapcsolatos probléma esetén a helyi termelő gyorsabban, hatékonyabban felelősségre vonható. A termelőnek pedig érdeke a minőségi termék, hiszen gyakran a saját becsülete, az arca, az a brand, amit értékesít. A helyi termékek értékesítése hozzájárul a diverzitáshoz. Azzal, hogy nem kell a termelőnek jól tárolható, jól szállítható, magas profittal kecsegtető nagyipari fajtákat termeszteni, megmaradhatnak olyan ősi hazai fajták, melyek termesztése egyre inkább a feledésbe merül. Helyi termékek vásárlásával a saját környezetünket támogatjuk. Azzal, hogy a helyi termékek mellett tesszük le a voksunkat, hozzájárulunk ahhoz, hogy a településünk, a kistérségünk, vagy a régió gazdaságilag fejlődjön, életképes, élhető és sikeres maradjon.

Az élelmiszer-biztonság fontos a mindennapokban, és fontos, hogy megfelelő mennyiségű egészséges élelmiszer álljon rendelkezésre a természetes reprodukció biztosítása érdekében. Ez a világon manapság nem magától értetődő. Fontos, hogy mit fogyasztunk, mivel táplálkozunk, hiszen ez 50%-ban befolyásolja az életünket. Jelenleg két élelem-feldolgozási forma létezik. Az ipari, globális, ami vegyszeres, környezetidegen termékeket állít elő és juttat a fogyasztóhoz. A másik, amelyben megjelennek a hazai, helyben előállított termékek. A termelők minőségi alapanyagot állítanak elő, nem utaztatott, túlcsomagolt, hanem helyben termelt, vitaminokban és ásványi anyagokban gazdag élelemről van szó. Ezek jó minőség termékek, de hitelesíteni, kell őket, minőségtanúsítással védjeggyel ellátni, ami biztonságot ad a fogyasztónak és a feldolgozónak egyaránt, és ebben az esetben nyugodt szívvel lehet a gyerekek tányérjára tenni.

A Mintamenza program népegészségügyi célokkal indult el, az egészségi állapotok javítása érdekében, hiszen a nem fertőző betegségek kialakulásában a táplálkozás alapvető szerepet tölt be.

A Menza Minta = Mintamenza program

- A program három fő célt tűzött ki maga elé.

1., A közétkeztetésbe bevont nyersanyagok körének bővítése, új ételsorok kialakítása, egészséges alapanyagok alkalmazása.

2., Helyi kistermelők, vállalkozások által termelt és előállított nyersanyagok felhasználása.

3., Az étkezési kultúra, a közétkeztetés tárgyi feltételeinek javítását.

TANYASI-FALUSI ÉLELEM TERMELŐI MINŐSÉGTANÚSÍTÁSÁNAK TÉNYEI (előnyök és hátrányok):

A helyi adottságoknak, a tájnak, a hagyományoknak és a piaci igényeknek megfelelő gazdálkodási mód és intenzitás ösztönzése.

Az adottságokhoz igazodó növénytermesztés, állattartás preferálása.

Megalapozott és biztonságos termesztési és termelési színvonal elérése, mind mennyiségi, mind minőségi szempontból.

Jobb, és jövedelmezőbb értékesítései lehetőségek biztosítása.

A termelőtől független és hiteles tanúsító szervezet értékeli és minősítésével garantálja az adott termelés jó körülményeit és az élelem kiemelkedő, különleges minőségét.

A minőségtanúsítás és védjegyezés révén jelentős nyereség-növekedés, magasabb bizalmi szint és biztonságosabb gazdálkodás valósítható meg.

A minőségtanúsítási rendszer a termesztett növényről, vagy nevelt állatról esetleg feldolgozott termékről teljes és részletes termelési leírást ad, amit a használóknak be kell tartani.

Az ellenőrzés első szintje az önbevallás, az előírt eseményekről (talaj előkészítés, vetés, permetezés,…) adatokat és képet kell föltölteni a rendszerbe. A tanúsítás megadásának alapja a gazdák a termelési folyamatot végigkísérő online adatszolgáltatása, fényképes dokumentálása, és a helyszíni ellenőrzések. A tanúsítás az adott előírások betartását jelenti, a minősítés a tanyasi termék vevői megítélését. Három minősítési szintet alakítunk ki, melyeket színek jelölnek. Védjegyet vezetünk be, ami nem térségi jelölés lenne, hanem a minőségtanúsítási rendszernek való megfelelés. Azonos forma mellett, mely a tanúsítást jelezné, a védjegy színe a minősítést mutatná. Háromszintű minősítést kaphatnak a gazdák a minőségbiztosítási rendszer által, amit a védjegy három fajta színével jeleznénk.

A képen balról jobbra Dr. Zombor Gábor, Kecskemét Megyei Jogú Város polgármestere, a „Háztájit az asztalra” program fővédnöke; Dr. Lakó Sándor, a „Háztájit az asztalra” program projektmenedzsere és az előadó: Csibor Géza. (Fotó: Komlós József JR)